Google
 
Irodalom

 Mint Görögországban mindenhol, a Jón-szigeteken is kizárólag az ógörögből származó újgörögöt beszélik. A mesterséges irodalmi nyelv a katharevusza nagyon közel áll az ógöröghöz; kiejtése azonban olyannyira megváltozott, hogy az ógörög nyelv jó ismerőjének is nehézséget okozna megértése. Még inkább igaz ez a köznyelvre (dimotiki), melyet ma minden görög beszél. A katharevuszát a beszélt köznyelv javára Papandreu eltörölte. Már csak az egyház használja teológiai írásaiban.

 Az irodalom története színtén az ókorba nyúlik vissza, mint a legtöbb művészet és tudomány. Az ókori görögország az irodalmi művek terén is maradandót alkotott. Nézzük át az ókori irodalom néhány állomását és vezér egyéniségeit...



A görög epika kezdetei

A mítosz

  • Hésziodosz: Az epikus költészet mestere, a görög mitológia rendszerbe foglalója, főműve: Theogonia, az istenek származása.

Az eposz

  • Homérosz (i. e. 8. század): Életéről semmit nem tudunk, már a görögök is legendákkal vették körül, vak énekesként ábrázolták. Neki tulajdonított (bár vitatott - homéroszi kérdés) művek: az Iliász és az Odüsszeia.

A mese

  • Aiszóposz, Aesopus (i. e. 6. század eleje v. közepe) a meseirodalom egyik legismertebb alakja, az állatmese műfajának folytatója, a fabula kidolgozója.

A regényírás kezdetei

  • Longosz (2. század - 3. század körül): görög regényíró, főműve: Daphnisz és Chloé.
  • Héliodórosz (3.század): Görög regényíró, főműve: Aithiopika, amely egy szerelmi történet

A görög líra

  • Türtaiosz (ie.7.sz.): Görög elégiaköltő
  • Arkhilokhosz (ie.7.sz.): Görög költő, forradalmian újszerű hangon ír. Állatmesék maradtak fenn tőle, disztichonos verseket alkotott (elégiák) ,jambikus versek: gúnyversek, formai újítása: epódosz
  • Mimnermosz (i. e. 7. század): Görög elégiaköltő
  • Alkaiosz (i. e. 7. század - i. e. 6. század): Görög költő, művei főleg epigrammák. Strófaszerző, tőle származik az alkaioszi strófa.
  • Szapphó (i. e. 628 - i. e. 562, Leszbosz): görög költőnő, témája: a szerelem, főleg az ún. leszboszi szerelem
  • Anakreón (i. e. 572 - i. e. 487 körül): Műfajai: iambos, elégia, dal. Az élet apró örömeit, a bor és a szerelem dícséretét írta meg.
  • Szimónidész (i. e. 6. század - i. e. 5. század): Görög epigramma- és kardalköltő, legismertebb költeménye thermopülai hősök sírfelirata
  • Bakkhülidész (i. e. 505 - i. e. 430): Görög kardalköltő, a kardalköltészet utolsó klasszikusa. Művei kultikus költemények, győzelmi, szerelmi, magasztaló versek, dithürambuszok.
  • Pindarosz (i. e. 5. század): Ódák írásával foglalkozott és kardalokat alkotott a dráma megszületésének idején.
  • Kallimakhosz (i. e. 4. század): görög költő, művei: hat himnusz és epigrammák.
  • Theokritosz (i. e. 3. század): Görög költő, műfajai: himnusz, elégia, jambikus költemények, hősnőéletrajzok voltak, de elvesztek. Művei gerincét az idillek alkotják, e műfaj fő jegyeit ő alakította ki, mitológiai kiseposzai híresek.
  • Aszklépiadész: görög epigrammaköltő, róla nevezték el az ún. aszklepiadészi strófát.
  • Meleagrosz: görög epigrammaköltő.

Görög dráma

A tragédia

A görög dráma fénykora az 5. századra tehető. Ekkor lép fel az ún. "tragikus triász". Megszületik a tragédia és a komédia műfaja.

  • Aiszkhülosz (i. e. 525 - i. e. 456): A görög "tragédia atyja", újítása: ő dolgoz fel először trilógiában tragédiát a drámai versenyeken, főművei: tragédiák. Perzsák, Prométheusz trilógia, Oreszteia.
  • Szophoklész (i. e. 497 - i. e. 406 ): Görög tragédiaíró, élete a társadalmi válság korára esik. Újításai: ő léptet fel először három színészt, ő vezeti be a díszletezést. Művei: összesen százhúsz darabot írt, hét tragédiája maradt fenn, a leghíresebbek: Oresztész, Élektra, Antigoné, Oipdipusz király, Oidipusz Kolonoszban.
  • Euripidész (i. e. 480 - i. e. 406): Görög tragédiaíró, művei: Médeia, Élektra, Hippolütosz, Iphigéneia Auliszban.

A komédia

  • Arisztophanész (i. e. 446 - i. e. 385): Görög komédiaíró, Művei: Lovagok (Hippész), a Felhők (Nephelai), a Béke (Eiréné) és a Darazsak (Szphékesz), valószínűleg az ő műve a Madarak (Ornithész), A nők ünnepe (Theszmophoriazuszai), a Lüszisztraté, a Békák (Batrakhoi), a Nőuralom (Ekklésziazuszai). Tizenegy műve maradt fenn.
  • Menandrosz (343—290) az "új típusú" apolitikus ógörög vígjáték mestere. Témája a család és a magánélet. Fontosabb művei: A szamoszi nő (Szamia) és Az embergyűlölő (Düszkolosz).

Görög történetírás

Az irodalomtörténet ekkor még a történetírást is jegyzi.

  • Hérodotosz (ie.484 - 425 k.): Görög történetíró, főműve: A görög - perzsa háború. Cicero szerint ő volt a pater historial, azaz a "történetírás atyja".
  • Thuküdidész (ie.460 - 396): Athéni görög történetíró, főműve: A peloponésszoszi háború története, melyet az antik történetírás csúcsteljesítményeként ismernek.
  • Xenophón (ie.440-355): Az arisztokratikus eszmények védelmezője, a legkorábbi görög regény megalkotója, melynek címe: Kürosz neveltetése.
  • Plutarkhosz (46—120) párokba rendezve mutatta be a hasonló jelentőségű görög és latin személyiségeket a Párhuzamos életrajzok (Bioi paralelloi) c. könyvében.

/Forrás: Internet - Wikipedia/



 

A középkor  irodalma, a különböző idegen kultúrák befolyása miatt, a szigeten éppen hatalmat gyakorló kultúra nyomait viselni. A bizánci időkben az irodalmi művek főként vallási indíttatású és témájú alkotások voltak.



Korfuinfo.hu - Minden, amit Korfuról tudni érdemes...